Gubaidulina

Valamiért szeretem azokat a szavakat, amelyekben a tulajdonnév válik köznévvé. A legtöbb ilyen persze bizonyos termékek gyártójának a neve, vagy a gyártási név, van, amikor vetélkednek is a gyártók, az átlátszó ragasztószalagot felváltva nevezték (neveztük) tixónak vagy celluxnak. Nem is tudom, most melyik változatban a gyakoribb. Azt se tudom, mi lehet az oka, hogy mindkettőben előfordul az x.  

Elég szomorú oka van annak, hogy ez most eszembe jutott: 93 évesen meghalt a zeneszerző Sofia Gubaidulina. Tatárnak született, a Szovjetunióban töltötte az ifjúságát, már elmúlt hatvan, mire Németországba költözhetett, nem a karrier kedvéért, hanem csak hogy tényleg békén hagyják. Addig a műveit otthon nem játszották, őt magát feketelistára tették. Egyszer beszállt mellé a liftbe egy ember, és szép lassan, módszeresen elkezdte fojtogatni. Ez volt az utolsónak hitt gondolata: akkor hát nem tudom befejezni a Fagottversenyemet.

Mégis be tudta fejezni, és utólag sem lehet tudni, hogy mert felérkeztek a lifttel, vagy csak rá akartak ijeszteni a hatóságok. A hivatalos vizsgálat szexuális indítékot állapított meg. Talán ha nem nevezték volna a hivatalos sajtóban a művészetét huliganizmusnak, meggyőzőbb volna a magyarázat.

Itt vagyunk a tulajdonnévből lett főnévnél. Huligán, ezt lehet sejteni, hogy valakinek a neve, Hooligan vagy Hoolihan viszonylag gyakori ír név. Azt is lehet tudni, hogy a szót ebben a mai erőszakos rendbontó értelemben a 19. század végétől használják, de hogy pontosan ki volt a névadó Hooligan, arról nincs teljesen megbízható adat.  

Mindenesetre Gubaidulinából nem lett köznév, zenei rendbontó értelemben. Egyelőre.